prümprüm

Néha olyan rossz látni Orsit és Gergőt...Látszik,hogy oda vannak egymásért,és ez kikészít.Nekem mikor lesz ilyen élményben részem?Annyi odaadás van a kapcsolatukban.Nem csak szeretik egymást,hanem van benne valami más is.Amit az olyan kívülálló,mint én,nem érthetek meg.Szomorú...

Le kéne szokni a dohányzásról.Tényleg csúnya szokás.Habár nem az egészségem miatt aggódok,az ilyet sajnos sose vettem komolyan.Az egyetlen baj vele,hogy büdös.Én is érzem magamon,akkor mit érezhetnek mások?Ezen kívül drága is.Bele se merek gondolni,mennyi pénzem lenne már azokból az ötszázasokból,amiket cigire költöttem.Örülök,hogy Orsi leszokott,bár kicsit zavar,hogy főképp a Gergő miatt tette.Ekkora befolyással lenne rá?Bár ha valaki a Jobbikra szavaz,mert a barátja is arra szavazott,akkor az elég meghökkentő...

Tanulni kéne...Olyan mérges vagyok magamra,hogy ilyen lusta vagyok.Miért nem tudok csak egy kicsit szorgalmasabb lenni?Most is ahelyett hogy tanulnék,inkább blogot írok...Ami hülyeség.Mármint mire jó a blog?Úgy konkrétan szerintem semmire.Valaki szerint jó dolgo leírni a gondolataidat és aztán később visszaolvasni,mert akkor könnyebben átlátod a dolgokat.Dehát később visszaolvasni mi érteme??Mármint,akkor már úgy sem tudsz változtatni a dolgokon,csak kínosan érzed magad,hogy hogy gondolhattál és írhattál valamikor ilyen hülyeségeket....Na jó,ennek semmi értelme.

Furcsa belegondolni,hogy ha most nem lenne internet vagy tv akkor mi a fenét csinálnék most?Lehet hogyha ezek nem lennének,sokkal többet tanulnék,mert nem lenne ami elvonja a figyelmemet...Hm...ez érdekes.

Elkezdődtek az egyetemista évek,el se hiszem.És Orsival lakok együtt,aki 7 évig volt az osztálytársam.Még most,két hónap után is meg tudok néha lepődni,annyira hihetetlen.És azt sem gondoltam volna,hogy egyszer az a srác fog egy szál alsógatyában járkálni a lakásban,aki szintén 7 évig volt az osztálytársam.Fura dolgok ezek.Szerintem ha valaki nekik évekkel ezelőtt azt mondja majd,hogy ők egyszer együtt lesznek,nem hitték volna el.Én még mindig egyedül vagyok,de már kezdem megszokni ezt a helyzetet.Vagyis igazából nem kell megszokni,mert az elmúlt 18 évben így volt,nem volt semmi változás,tehát volt rá elég időm,hogy túltegyem magam rajta.Csak az a rossz,hogy néha már úgy érzem,hogy a reménykedés csírája is kihalt már belőlem.

Örülök,hogy Szegedre kerültem,mert múltkor mikor Pesten voltam,rájöttem,hogy nem tudnék ot élni.Vagyis biztos tudnék,de tudom,hogy itt sokkal jobban érzem magam.Nem mondom,tudnék egy helyet,ahol tudom,hogy boldogabb lennék,de az eddigihez képest Szeged a nirvana.Örülök,hogy nem vagyok itt egyedül,és hogy nem szakadt meg az osztály kapcsolata.Kár lett volna érte,mert tényleg egész jó kis osztályközösség lettünk  a végére.

De hát nem lehet mindig a volt osztálytársakra támaszkodni.Örülök,hogy sikerült már egy-két kapcsolatot kialakítani a csoporton belül.Szinte ijesztő,hogy majdnem ugyanolyan barátokat sikerült találnom,mint a középiskolában.Ott van a Timi,aki folyamatosan pörög megállás nélkül,soha nem áll le,és mindig van valami mondanivalója.Ő a régi Orsira emlékeztet.Szinte pont ilyen volt,habár most már megváltozott.A Réka tiszta Juci az őrültségei,rohamai,hülyeségei nélkül.Ő a csendes,visszahúzódó,akinek néha megcsillan a perverz kis fantáziája,de nem olyan beteges szinten,mint Jucinál.A Julcsi hasonlít legkevésbé a "hasonmására".Ő inkább kicsit olyan mint én:nem hülye,csak kicsit lusta,ha kell,kimondja,amit gondol,de neki is van egy rejtett oldala,amit nem tár fel senki előtt.Ha nem is lesz ezekből életre szóló barátság,legalább tudom,hogy képes vagyok kapcsolatokat kialakítani.Mégha ezt egy hímneművel nem is sikerül....

Igen,ismét eltelt egy nap,ami ismét szar volt....
Az ember lassan rájön,hogy mennyire szar egyedül lenni már lassan 18 éve...
Az a baj,hogy túl sok időm van gondolkodni hülyeségeken.Pedig én nem érzem úgy,hogy túl sok szabadidőm lenne,dehát mint kiderült mégis van,hiszen ide írok...De visszatérve kezdeti témámra,tényleg olyan nyomasztó,hogy nincs senki,akinek elmondhatod a bajodat és azt mondaná,hogy semmi gáz és megölelne és megcsókolna...Mert ha volna egy ilyen személy,akkor máris úgy érezném,hogy egy picit minden könnyebb,mégha nem is van így....De ez a legrosszabb,mikor rádöbbenek,hogy mindjárt 18 vagyok és mindjárt elmulnak azok az izgalmas tinédzserkori évek:És legszivesebben sikoltoznék,mikor rádöbbenek,hogy ezt nem lehet visszafordítani.És már nincs sok időm arra,hogy bulizzak,és igyak,és mókázzak és semmit se csináljak mert az idő rohadtul halad előre és nekem nincs semmi a kezemben amivel megállíthatnám...Hiszen én egy kis senki vagyok ebben a bazinagy világban,hát kit érdekel,hogy én itt vagyok?Akinek van ey párja,az legalább tudja,hogy ott van egy ember,legalább egyetlen egy ember a több milliárd közül,aki megsimogat,megszorítja a kezed és rádmosolyog...De mihez kezdjen az,akit mindez elkerül?Amikor márcsak az a szaros rossz érzés van benned,hogy miért,miért éppen én?Hiszen az is hogy néz már ki és amaz meg hogy viselkedik?De őket nem érdeklik,hogy mit viselnek vagy mit csinálnak,mert látják és tudják hogy ott van valaki mellettük,aki velük együtt nevet és nem érdekli,hogy te mit csinálsz vagy mit nem,mert mikor rád néz,akkor téged lát,és miattad érzi,hogy a szive hevesebben dobog és miattad izzad a tenyere,mikor hozzád szól és miattad van zavarban mikor megcsókol....